Úgy érzem tartozom a még nem létező olvasóimnak és magamnak is azzal, hogy beszámolok arról, hogyan is jutottam el a sötét szobába zárkózott életemig.

Mint minden történet ez is egy szerelemmel kezdődött 3 éve, akkor költöztünk össze. Nehéz dolog ez. Főleg, ha olyan emberrel költözünk össze, aki nem idevalósi. Már csak egy falu-város viszonylatban is megterhelő lehet ez az egész, nem beszélve egy külföldi, esetleg Európán kívüli szerelem esetében. Nálam ez így volt, sikerült egy ázsiai párt találnom. Most biztos azt gondoljátok magatokban, hogy milyen naív is lehetek hiszen, hogy is gondoltam, hogy ez működni fog, hiszen kultúrális különbségek, meg más felfogás és stb. Eleinte ezzel nem volt gond. Aztán persze jött a nagy magyar valóság, a rasszista megjegyzések, a munkavállalásban szerzet kudarcai megfűszerezve a kultúrális különbségkkel. Szeretném kihagnsúlyozni, hogy legkevésbé az zavart, hogy náluk más a kalendár és, hogy egy évben képes 2 születésnapot is megünnepleni, vagy, hogy rendszeresen imádkozik(én nem igazán hiszek Istenben, nem vagyok megkeresztelve) és az sem, hogy bizonyos napokon nem vághat körmöt meg nem borotválkozhat, vagy hogy időnként neki böjtölnie kell. Az már sokkal inkább, hogy nem talál munkát, de otthon sem csinál semmit, csak nézi a borzalmas sorozataikat, meg a haszontalan dokumentum filmjeit, és soha sehová nem képes időben odaérni. Ha csak a boltba megyünk el, akkor is nekem kell rá várni 100ból 99-szer, mert nem képes időben elkészülni(és nem azért, mert átöltözik tízszer, vagy lezuhanyzik, vagy belövi a haját, egyszerűen csak annyira ráér, és annyira lassú, hogy amig én elkészülök 10 perc alatt, neki fél óra kell ugyanarra). Ráadásul soha nem látott maga előtt egy működő családmodelt. Ők mindent a pénzzel oldottak meg, szószerint mindent. Aztán, most, hogy nem nagyon volt neki, azt érezte, hogy nem tud semmit megoldani, pl.: egy mosogatást vagy porszívózást sem. Így eltávolodtunk. Sokat vitatkoztunk, veszekedtünk, rengeteget ordibáltunk. Persze ez az én hibám is volt. Én szeretem ha minden tiszta és rendezett, ha minden a helyén van és ha mindent megtalálok ott, ahová tettem. Szeretek időben elindulni, és ha elindulok akkor nem ácsorgok és gondolkozom még 20percig a semmin. És nehezen viselem, ha valaki nem ilyen.
Aztán a munkámban sem éreztem jól magam, hiszen egy kiegyensúlyozatlan párkapcsoalt nem elengedő ahhoz, hogy engem padlóra küldjön, de erről majd máskor.