Minden nap pozitívan

2015\02\15

Elestem, és felálltam

Újra itt vagyok. Nehéz időszakot tudhatok magam mögött. Többször elestem, és többször felálltam. Többnyire egyedül. Érdekes dolog ez. El tudod képzelni azt az érzést, hogy összeköltözöl egy régi barátnőddel, aki hiába van ott mégsincs, aki időnként, hogy nagylelkűségét magának bebizonyítsa rád ír facebookon, de a választ már ne várja meg? És azt, hogy a teljesen darabjaira hullott életed atomjaira hullik, amikor a szüleid rájönnek, hogy az eddigi életük egy rakás szar volt. Persze nem csendes válás, és természetesen minden unodrító részéről tudnod kell, mert kire terhelnék ezt is, ha nem a teljesen lelkisérült gyerekükre.

Szóval ültem az ágyamon. És a következő gondolatok kavarogtak a fejemben :
"A huszaséveim közepén járok. A sulit nem fejeztem be. Senkire sem számíthatok igazán(ez nem igaz, van 1 igaz barátom, talán 2). A családom borzalmas és önző. Én is. Még saját szobám sincs, hiába melóztam 2 évig külföldön. Nincs, akihez hozzábújhatnék, miközben mindenem feladtam valakiért. És nincs mellettem egy barátom sem (fizikailag), pedig én mindenkinek mindig ott voltam. Az elmúlt pár évről sincsenek már  jó emlékeim. A gyerekkoromról ne is beszéljünk inkább. " Kezdtem újra elmerülni az önsajnálat mérgező bugyraiban, amikor megláttam egy képet a facebookon. Egy angol szöveg volt rajta. Kb. ezt jelentette: Te vagy az egyetlen, aki felelős a saját boldogságodért. Ha másoktól várod, hogy boldoggá tegyenek, akkor mindig csalódni fogsz.

Ültem és néztem ez a képet. És igaza van. Csak is én tudok innen felállni. Egyedül én vagyok az, aki képes talpraállítani magam. Majd tovább nézegettem annak a képeit, aki megosztotta a fenti szöveget. És voltak ott olyanok, amelyek segítettek rájönni, hogy nem is vagyok egyedül. Sok ember van körülöttem, aki biztosan segítenek, ha kérem. De én nem kértem. Elvártam 2 év távollét után, hogy mindenki észrevegye, hogy mekkora baj van.

Szóval fogtam magam, és ráírtam azokra az emberekre, akikről azt gondoltam, hogy mellettem a helyük. És mindannyian válaszoltak, találkoztam velük. Kegyetlenül a nyakukba zúdítottam a fájdalmamat, a gyerekkori elfolytott sérüésektől kezdve, a borzalmas párkapcsolatomon át, a bulémiáig, amiből már kilábaltam. Volt is nagy ámuldozás, Hiszen ők mind azt hitték, hogy mennyire jó is nekem, és hogy semmit sem láttak pl. a gyerekkori porblémáimból. Nah, itt eldöntöttem, hogy ezeket az embereket minden nap látnom kell. Hiszen számíthatok rájuk. Azt persze nem várhatom e túlük, hogy minden nap találkozzanak velem, nekik is van életük... Szóval elővettem a képeiet, szerencsére jó sok van. Elkezdtem nézegetni őket. Töröltem az exemről készülteket. A jó emlékeket, a jó embereket viszont egy mappába tettem. Mire végeztem összegyűlt kb. 50 kép. Emberekről, akik fontosak, akinek én is fontos vagyok, emlékekről, amiket nem szaba hagyni elveszni. Fogtam ezt a mappát, és előhivattam a képeket. Most mind itt csücsül a falamon az ágyam mellett. Nézem őket reggel és este. Nem vagyok egyedül.

Mielőtt azt hinnétek, hogy most megint másokba kapaszkodnom, nem így van. Motiváló idézeteket is tettem ki melléjük. Többet azok közül is, amiket már posztoltam a blogon. Nah és persze azt is, ami miatt elindultam a nagyon meredek, nagyon csúszos emelkedőmön.

 

 

2014\11\13

Újabb darab a történetemből

bigstock-stress-7508650_1415866820.jpg_900x654

Úgy érzem tartozom a még nem létező olvasóimnak és magamnak is azzal, hogy beszámolok arról, hogyan is jutottam el a sötét szobába zárkózott életemig.

Mint minden történet ez is egy szerelemmel kezdődött 3 éve, akkor költöztünk össze. Nehéz dolog ez. Főleg, ha olyan emberrel költözünk össze, aki nem idevalósi. Már csak egy falu-város viszonylatban is megterhelő lehet ez az egész, nem beszélve egy külföldi, esetleg Európán kívüli szerelem esetében. Nálam ez így volt, sikerült egy ázsiai párt találnom. Most biztos azt gondoljátok magatokban, hogy milyen naív is lehetek hiszen, hogy is gondoltam, hogy ez működni fog, hiszen kultúrális különbségek, meg más felfogás és stb. Eleinte ezzel nem volt gond. Aztán persze jött a nagy magyar valóság, a rasszista megjegyzések, a munkavállalásban szerzet kudarcai megfűszerezve a kultúrális különbségkkel. Szeretném kihagnsúlyozni, hogy legkevésbé az zavart, hogy náluk más a kalendár és, hogy egy évben képes 2 születésnapot is megünnepleni, vagy, hogy rendszeresen imádkozik(én nem igazán hiszek Istenben, nem vagyok megkeresztelve) és az sem, hogy bizonyos napokon nem vághat körmöt meg nem borotválkozhat, vagy hogy időnként neki böjtölnie kell. Az már sokkal inkább, hogy nem talál munkát, de otthon sem csinál semmit, csak nézi a borzalmas sorozataikat, meg a haszontalan dokumentum filmjeit, és soha sehová nem képes időben odaérni. Ha csak a boltba megyünk el, akkor is nekem kell rá várni 100ból 99-szer, mert nem képes időben elkészülni(és nem azért, mert átöltözik tízszer, vagy lezuhanyzik, vagy belövi a haját, egyszerűen csak annyira ráér, és annyira lassú, hogy amig én elkészülök 10 perc alatt, neki fél óra kell ugyanarra). Ráadásul soha nem látott maga előtt egy működő családmodelt. Ők mindent a pénzzel oldottak meg, szószerint mindent. Aztán, most, hogy nem nagyon volt neki, azt érezte, hogy nem tud semmit megoldani, pl.: egy mosogatást vagy porszívózást sem. Így eltávolodtunk. Sokat vitatkoztunk, veszekedtünk, rengeteget ordibáltunk. Persze ez az én hibám is volt. Én szeretem ha minden tiszta és rendezett, ha minden a helyén van és ha mindent megtalálok ott, ahová tettem. Szeretek időben elindulni, és ha elindulok akkor nem ácsorgok és gondolkozom még 20percig a semmin. És nehezen viselem, ha valaki nem ilyen.
Aztán a munkámban sem éreztem jól magam, hiszen egy kiegyensúlyozatlan párkapcsoalt nem elengedő ahhoz, hogy engem padlóra küldjön, de erről majd máskor.

2014\11\13

Jelentem: a masszázs nekem bevállt

index_1415865550.jpg_275x183

Kedves Olvasóm!

Igazából szerintem még senki nem olvas, de majd talán egyszer. :)

Szóval tegnap voltam masszázson, és tegnap éjjel a szokásos adag vergődés után, elaludtam kb. éjfélkor és 8-kor keltem csak fel. Az azért már szép tejlesítmény. Én ezt a masszázsnak tulajdonítom. Kipihentebb és felfrissültebb vagyok, mint az elmúlt hónapokban bármikor.

Ma elmegyek kozmetikushoz is, hiszen eléggé elburjánzott a szemöldököm is. Muszáj talpra állnom és elég nehéz ezt úgy tenni, hogy nem tudok tökürbe nézni, mert borzalmas látvány fogad. Jövőhéten nagykezelésre is megyek. Ezek a szépészeti beavatkozások egyébként állítólag szintén  jó hatással vannak az emberre. Hiszen csak ránk figyelnek, csak a mi szépülésünkkel foglalkoznak. A kozmetikusok és a fodrászok nagy része is elég kommunikatív, és a beszélgetés (a leghétköznapibb témákról is) is hasznos lehet a bezárkózás hónapjai után.

Holnap erről is beszámolok.

2014\11\12

Teázzunk!

3d-abstract_widewallpaper_sitting-down-to-have-strawberry-tea_65621_1415827057.jpg_2560x1600

"Az első csésze tea megnedvesíti az ajkaimet és a torkomat,
A második csésze megtöri a magányomat,
A harmadik csésze átjárja sivár zsigereimet,
A negyedik csésze fokozza a verejtékezést, hogy pólusaimon keresztül eltávozzon az élet minden mérge,
Az ötödik csésze után megtisztulok,
A hatodik csésze a halhatatlanok birodalmába hívogat.
A hetedik csésze - óh, de már nem bírok többet!
Már csak a ruhám ujját lengető hűvös szél fuvallatát érzem.
Hol van a "Boldogok szigete"?
Engedjetek, hogy ez az édes szél elsodorjon odáig !"

/Tang kínai költő tollából/

 

A tea nagyon sokat segíthet azoknak, akik átérzik a feelinget. Egy bögre finom meleg vagy forró tea csodákra képes. Én szeretem a gyógyteákat és a gyümölcsteákat is. Jelen lelkiállapotomban a levendula-pirosgyümölcs vagy a meta-kamilla-vegyesgyümölcs teakeverékeket hoztam össze. Persze jótékony, feszültségoldó hatású még a ginzeng és a citromfű is. Cukor helyett mézzel és sok citrommal fogyasszuk!

2014\11\12

Masszázs

masszazs_1415825611.jpg_1690x1124

A masszázs egy csodálatos élmény.

Tényleg igaz az, hogy megújítja a testet, hiszen felfrissíti elfáradt tagjainkat, megszünteti a fájdalmakat, segít a fejfájósoknak, migréneseknek. Serkenti az anyagcserét, ezzel a méreganyagok távozását. Rengeteg egyébb jó hatással van a testünkre.

Gyógyír a test és a lélek számára. Szabaddá teszi a légzést, hozzásegít, hogy elengedjük magunkat és megszabaduljunk az belső terhektől. A lágy masszázsfogások megnyugtatják az idegeket, oldja a feszültségeket, segítenek az ellazulásban.

Nekem tényleg segített! Elmúlt a fejfájásom, és a nyakam meg a vállam sincs beállva már. Remélem az éjszakát is végigalszom végre.

2014\11\12

Hála

koszi_1415824402.jpg_500x334

A boldogsághoz vezető egyik ösvény a hála. Elfelejtettünk hálásnak lenni. Természetesnek tartjuk mindazt, ami megadatott nekünk, pedig cseppet sem az.

Meg kell tanulnunk újra hálásnak lenni. Minden reggel és este végig kell gondolnunk, hogy miért is vagyunk hálásak.

 

 

Hálás vagyok a családomért, a barátaimért, és , hogy mindannyian egészségesek vagyunk. Hálás vagyok azért, hogy van étel az asztalunkon, ruhánk, amit felvehetünk, tető a fejünk fölött, meleg a szobában és pénzünk a pénztárcánkban. Hálás vagyok azért, hogy akiket szeretek, viszont szeretnek. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy tanulhatok és képezhetem magam. Hálás vagyok azért, hogy kimondhatom, amit gondolok és vannak, akik egyet értenek velem és olyanok is, akik nem. Hálás vagyok a mosolyokért és az örömkönnyekért. Hálás vagyok azért, hogy ennyi mindenért hálás lehetek.

süti beállítások módosítása